Elnézéseteket kérem, tudom, hogy adós vagyok még sok szép kirándulós fényképpel. A késlekedés okai: még várom a profi fotós Mesterem képeit, hogy a legszebbeket mutathassam meg itt; másrészt új képmegosztó módokat keresek. Eddig a dropbox fiókomba töltögettem fotókat, és a kiváltságosoknak megírtam a belépési adatokat... Ez egyrészt túl bonyolult, másrészt nem elég nyilvános. Most az Indafotó oldallal ismerkedek, ha beválik, ott lesznek elérhetőek ezentúl a képeim. Bárki, akinek van tapasztalata akár az Indafotóval, akár más hasonló oldalakkal, kérem, ne tartsa magában az információkat, ossza meg velem! Az egyetlen kritérium, hogy a kérdéses oldal ne legyen betiltva Kínában. Facebook, Google+ így egyből kizárva.
(Tudooom, tudooom, csak egy jól működő vpn program kérdése a tűzfal kijátszása... Higgyétek el, már legalább négyféle programot megpróbáltam feltelepíteni a gépemre, de imádott laptopocskám úgy döntött, ő hű marad gyártó országa törvényeihez, és nem hajlandó megfelelően működni egyikkel sem. Ez az igazi pártfegyelem, amikor még a számítógépeket is meg lehet regulázni, azért ez valahol olyan szép...) :)

Rengeteg változás látszik beállni a kínai életemben. Van okom reménykedni, hogy ez a félév minden szempontból sokkal gazdagabb és eseménydúsabb lesz, mint az előző :) Nem akarok előre inni a pandamaci bőrére, úgyhogy még semmi konkrétat nem írok itt. Csak egyet mondok: it's gonna be legen...waitforit...DARY! 

Egy dolgot azért mégis el kell újságolnom, nem bírom magamban tartani. Egy teljes havi ösztöndíjjal szegényebb lettem... Viszont gazdagabb egy repülő- és egy vonatjeggyel. 
Jövő hétvégén öt napra Shanghaiba utazom, legelső és legjobb kínai barátom, Jason szüleinek meghívására.
Aki nem tudná, Jason már másfél éve Budapesten él és tanul, és a legelején, amikor 18 évesen elkerült egy tök idegen országba, összehozott minket a Sors (vagyis a Soós.. Ádi), én segítettem neki a kezdeti ügyintézésben, majd városnézésben, majd... mindenben, amiben csak tudtam. Néhány hónap alatt nagyon jó barátok lettünk, igazi nővér-öcsike kapcsolat alakult ki köztünk, sok mindent végigcsináltunk már együtt. Jason szülei hálásak voltak nekem, hogy segítettem pátyolgatni a fiukat Magyarországon, és természetesnek vették, hogy Kínában viszonozzák a szívességet. Jason édesapja kísért el első megérkezésemkor a pekingi repülőtérről egészen a qinhuangdaói koliszobámig...
És most meghívtak, hogy töltsem náluk az első áprilisi hétvégét, amin két nevezetes esemény is egybeesik: az egyik a Qingmingjie, egy tradicionális kínai ünnep, a másik pedig a magyarországi választás. Eredetileg nem terveztem, hogy külön elutazom valamelyik nagyvárosba csak azért, hogy élhessek állampolgári jogaimmal, de ha már úgyis arra járok, igazán beugorhatok a követségre szavazni. És nagyon remélem, hogy ezen jeles alkalomból összefuthatok Áronnal, egyik otthoni csoporttársammal, aki szintén Shanghaiban tesz x-et a pecsétes papírra.
Ennyi a nagy terv... Egyelőre nem fogtam fel, hogy 9 nap múlva elindulok a világ egyik legérdekesebb városába... Majd talán a repülőn sikerül. :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.