Vagyis régen láttuk egymást.

Nem írtam, mert nincs nagyon miről írnom... Semmi különös nem történik, melós hétköznapok és pihenős hétvégék váltják egymást, szerencsére megint elkezdett szaladni az idő. Már csak 40 nap, és otthon leszek. :)

A versenyfelkészülés elég sok időmet és energiámat elveszi, szinte az összeset. Kedves tanárnénink kitalálta, hogy jövő héten rendezünk a suliban egy házi fordulót, amin mindenki előadhatja a tudományát. A dolog szépséghibája csak annyi, hogy ugyan az igazi versenyen csak a versekkel indulok, itt a suliban részt kell vennem a karakterírós és a beszédmondós feladatokban is. És bár ez nem annyira komoly dolog, csak nem akarok beégni, úgyhogy most egy hét alatt pánikszerű szótanulásba kezdek, meg írok egy beszédet, és megtanulom. Ja és még a napi két vers, meg az eddig bemagoltak ismétlése. És ha ez még mindig nem lenne elég: közelednek a félévi vizsgák (amik a verseny után kb. egy héttel lesznek esedékesek), azokra is el kell kezdeni tanulni, főleg a töri és az irodalom lesz húzós. 

Egy dologról nem vagyok hajlandó lemondani a tanulás miatt: és az a kungfu. A térdemet kímélendő csak heti 4 edzésre járok, a fennmaradó 3 napon pedig futok, meg a szobámban nyújtok-erősítek. Soha semmilyen sportnak nem voltam még ennyire a megszállottja... De remélem sikerül megtartani majd otthon is a mindennapos mozgást, mert nagyon jót tesz, fizikailag és lelkileg is. Bár erősen aggódom, hogy fogok-e olyan kungfu edzést találni Pesten, ami kielégíti az igényeimet, miután egy évig egy kiváló kínai mesternél tanultam... De hátha. Ha meg nem, akkor majd csinálom magamtól amit tudok.

A hétvégén volt is mit lemozognom: pénteken egy olasz csoporttársam születésnapját ünnepeltük egy "all you can eat" étteremben, ami kínai és nyugati ételeket is kínált, svédasztal jelleggel. A fejenként befizetendő összeg nem érte el a 2000 ft-ot, és ezért két órán keresztül annyit ehettünk, amennyit nem szégyelltünk, ráadásul még a pia is ingyen volt, üdítő és sör egyaránt. A kajaválaszték nem volt annyira nagy, mint amekkorát a hely mérete indokolt volna (a legalább 300 férőhelyes étterem dugig tele volt), de azért találtunk kedvünkre való fogásokat bőven. Én főleg a majonézes krumplisalátában végeztem nagy pusztítást, valamint az édességeknél, amik elég gyatra kínai utánzatok voltak, de két és fél hónap teljes süteménytelenség eléggé levitte az elvárásaimat. El se tudom képzelni mi lesz karácsony után, amikor először a kezeim közé kaparintok egy tál mama-féle mézes krémest... Dupla edzéseket kell majd csinálnom minden nap egy jó darabig, az biztos. :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.