A: érdekesA: kb legtöbbször ez jut eszembeA: egy karély fehér kenyér és kolbászA: paradicsommalB: :DA: sajtA: joghurtA: kefir :DB: nekem a sajt... a majonéz... pizza kechuppal... műűűűűűzliB: egy jó kis mákos guba... vagy akár egy otthoni milánói makaróniA: tesómmal tegnap…
Tegnap volt egy hónapja, hogy megérkeztem Qinhuangdaóba. Most szeretném megragadni az alkalmat, hogy összegyűjtsem azokat a dolgokat, amik jók. Amik nagyon-nagyon jók. Amik miatt örülök, hogy itt vagyok.
A koliban mindig zajlik az élet, hangosak a mongolok, viszont mindenki hipercuki,…
Ez a felirat fogadott minket ma suli-szerte. Napközben gyorsan felhúztak egy színpadot az épület elé, hogy aztán este egy minden szempontból fantasztikus műsorral szórakoztassák a nagyérdemű diákságot. Ez már az egy hét múlva esedékes nemzeti ünnep előszele - október elsején…
Képzeljünk el egy csendes, nyugodt szombat délutánt. Öt óra van, lassan el kell kezdenem készülődni, mert 6-kor indulunk karaoke buliba, az egyik afrikai srác szülinapja okán. Megcsörren a telefonom, az egyik tanárom (otthon az osztályfőnöknek felelne meg) keres. Felveszem, valamit…
Azaz boldog őszközépünnepet mindenkinek!
Kína második legfontosabb ünnepe az újév után idén a mai napra esik. Ilyenkor a családok elvileg összegyűlnek (gyakorlatilag nem, mert az egy napos ünnepre nem fognak az ország másik feléből hazautazni), boldog-boldogtalan holdsütit…
Nagyon megleptem magam azzal, hogy milyen hamar hozzászoktam a külföldön éléshez. Eddig még sosem töltöttem egy hétnél hosszabb időt kis hazánkon kívül, azt hittem, nagyon fura lesz, hogy amikor kimegyek az utcára, nem magyar szót hallok. De cseppet sem érzem magam ettől…
A mai nappal véget ért a második sulihét. Azért csak most írok róla, mert az első héten még kb. semmi nem ment zökkenőmentesen és rendeltetésszerűen, nem voltak könyvek, csomó óra elmaradt... Igazából ma látom először, hogy milyen egy teljes tanítási hét.
A diákok két…
Ma csak egy rövid szösszenettel jelentkezem, ezt az élményt azonban muszáj megörökítenem.
Épp az imént sétáltam haza egyedül, egy óra alatt a város igencsak messze fekvő pontjáról, a "Fecskehegy" Egyetemről (én is nehezen hiszem el, de tényleg ez a neve), ahol egy otthoni…
Az első, még sulimentes hét főleg semmittevéssel, alváshiány-pótlással és megszokással telt.
Berendezkedtem a szobámban, ami az 530-as szám alatt található. Ebből következik, hogy az ötödik emeletre kell minden nap többször is felmásznom - legalább lemozgom a sok rizst. A…
Nagyon sokáig nem éreztem át annak a súlyát, hogy tényleg elmegyek. Teljesen jól voltam még a metróban is, a reptéri buszon is, a csomagfeladásnál, a biztonsági ellenőrzésnél, a beszállásnál... Aztán amikor felszállt velem a varsói gép, akkor ütött be, hogy basszus,…