Tegnap bementem az itthoni kedvenc occó kici kínai büfémbe (SCH koli mellett), és a már látásból ismert tulajdonosoktól (aranyos kínai házaspár, igazából a személyük miatt szeretem ezt a helyet, a kaja semmi extra) kínaiul rendeltem. Persze néztek mint Rozi Wang a moziba', aztán kedvesen elcseverészgettek velem kínai tanulmányaimról, a saját városukról, meg a rendelt kaja finomságáról, hiába álltak sorba a szegény mérnökhallgatók (csúcsidő volt, déli tizenkettő). Annyira örültek, hogy a saját nyelvükön beszélgettem velük, hogy amikor pálcikát kértem kés-villa helyett és oda is akartam adni az árát (50 forint, a.k.a. "wúshi fúlin") szabályosan megsértődtek (没关系没关系, vagyis hagyjam csak, tegyem már el a hülye ötvenesemet). Szóval még cukibbak voltak velem, mint tavaly, amikor szintén rendszeresen jártam ide, csak magyarul rendeltem. Megmarad kedvenc kici büfémnek, ahol occó a cípősz cíke. :D
Ma ugyanez a teszt következik a Kálvin téri Tao étteremben, ami azért kicsit más kategória. Bár nem vagyok benne biztos, hogy """igazi""" kínaiak állnak a pult mögött, azért teszek egy próbát :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.