Nagyon megleptem magam azzal, hogy milyen hamar hozzászoktam a külföldön éléshez. Eddig még sosem töltöttem egy hétnél hosszabb időt kis hazánkon kívül, azt hittem, nagyon fura lesz, hogy amikor kimegyek az utcára, nem magyar szót hallok. De cseppet sem érzem magam ettől kellemetlenül, sőt, nagyon tetszik nekem ez a soknyelvűség.

Az iskolában, a menzán, a boltokban, kungfu edzésen minden kínaiul zajlik, ez természetes. Főleg kungfun volt eddig sok váratlan sikerélményem, amikor egészen bonyolult dolgokat értettem meg elsőre. Azóta mindenki elkönyvelt úgy, mint aki tud kínaiul, nekem már meg sem próbálják szerény angoltudásukkal magyarázni a lépéseket, ez jól esik. Mondjuk egy kínainál külföldiként elérni azt, hogy megdicsérje a kínai tudásodat, nem túl nehéz: nekem általában a kínai nevem elmondásába kerül... Esetleg néha még azt is megkérdezik, hogy hány éve tanulok kínaiul, de amikor erre is képes vagyok válaszolni, akkor már tényleg odáig vannak a gyönyörűségtől. De egy utcai árusnál általában az is elég, ha ráböksz a kajára, és megkérdezed, hogy "ez mennyi pénz?". Máris olvadozik. Vicces.

A többi külföldi diákkal angolul beszélünk, mert sokan közülük eléggé keveset tudnak csak kínaiul. Volt már egy pár elég komoly beszélgetésem angol nyelven - nagyon jól esik, hogy mindenféle erőfeszítés nélkül sikerül bármit kifejeznem, holott már elég régóta nem tanulok angolt, csak használom a régen berögződött dolgokat. Egyetlen ember megértésével akadnak néha komoly gondjaim, ő pedig az amerikai srác. A "How are you doing"-ja például valahogy úgy hangzik, hogy "hoyada"... Azért már kezdem megszokni. :) Kaptam tőle kölcsön egy fantasy regényt, most azon csiszolgatom az angolomat. Meg a Jóbarátokon, amiről még mindig nem sikerült leszoknom, és mivel vészesen fogynak az évadok belőle, úgy érzem, lassan a How I Met Your Mother korszak is újra be fog köszönteni. Órákon át tartó kínaiul gondolkodás után egy kis angol nyelvű sorozat igazi kikapcsolódás. Kevesebb erőfeszítésembe kerül angolra figyelni, mint erre a blogra, vagy a rendes naplómba szépen megfogalmazott kerek magyar mondatokat írni. De azért ezeket is igyekszem elég gyakran művelni.

Már otthon is szívesen szórakoztam azzal, hogy ha a négyeshatoson kínaiak szálltak fel mellém, próbáltam kihallgatni, miről beszélgetnek... Volt ebből néhány vicces eset, nem egyszer füleltem le olyan témát, amit a kedves kis sárgák biztosan nem fennhangon tárgyaltak volna ki, ha tudják, hogy valaki a magyar tömegből érti, amit mondanak. Itt mi fordítva ugyanezt csináljuk: Katával válogatás nélkül beszélünk magyarul mindenről mindenki előtt, és a tágabb külföldi társasággal angolul sem vigyázunk a nyelvünkre, mert azt a pár kínait, aki rendesen tud angolul, már ismerjük, a többiek meg úgysem értenek semmit, ha elég gyorsan beszélünk. Bezzeg a kínai diákok néznek nagyokat, amikor mondjuk beszállunk velük a liftbe, és nevetünk a vicceiken: általában alapból nem feltételezik rólunk, hogy attól, hogy egy kínai egyetemen tanulunk, beszéljük is a nyelvet. 

Végezetül két nagyon király dologról szeretnék beszámolni.
Az egyik a mai nyelvi partneres óra eredménye: száz percet cseverésztünk a kínai lánnyal, mindenféle előre vázolt koncepció nélkül. Igazi baráti beszélgetés volt, olyan, amit akkor tud csak folytatni az ember, ha folyékonyan beszéli a nyelvet. A végére már gyakorlatilag mindent tudtunk egymás családjáról (pedig ez egyikünk esetében sem a legegyszerűbb téma), az országaink történelméről és néhány politikai dologról folytattunk eszmecserét, hétvégi programot egyeztettünk... Szóval beszélgettünk, mint két normális ember, akik megértik egymást. Klassz volt.
A másik, hogy múlt héten végre elértem arra az állomásra, aminek idegen nyelv tanulásánál mindig nagy jelentőséget tulajdonítottam: kínaiul álmodtam. Úgy látszik, már a tudatalattim is tud róla, hogy 我会说汉语. :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.