Tegnap volt egy hónapja, hogy megérkeztem Qinhuangdaóba. Most szeretném megragadni az alkalmat, hogy összegyűjtsem azokat a dolgokat, amik jók. Amik nagyon-nagyon jók. Amik miatt örülök, hogy itt vagyok.

A koliban mindig zajlik az élet, hangosak a mongolok, viszont mindenki hipercuki, egy olyan ember sincs a külföldi diákok között, akinek nem örülök, ha látom. Viszont a szobámban nyugalom van, senki nem zavar és én sem zavarok senkit. Vastagok a falak, a szomszédom azt sem hallja, amikor hegedülök. Pont akkora rend és tisztaság van, amekkorát én csinálok magamnak. És ebből kifolyólag tök nagy rend és tisztaság van! Aki jobban ismer, gondolom ezt nehezen hiszi el... De tényleg büszke vagyok magamra. 

Gyönyörű új kínai nevet kaptam az egyik tanáromtól! Így mutatkozom be: 我叫吉美拉，吉祥的吉，美丽的美，拉小提琴的拉。Ez kb. annyit tesz, hogy a nevem első karaktere (吉) a "kedvező, szerencsés" szóban szerepel, a második (美) a "gyönyörű"-ben, a harmadik (拉) pedig az az ige, amivel a hegedűn játszanak. Egyszerűen tökéletes. :)

Imádom ezt az egyetemet. Gyönyörű a környék, tele van parkokkal, fákkal, virágokkal. Tágas, mindenhol nagy terek vannak, viszont a sulihoz csak 10 percet kell sétálni. Leszoktam a liftezésről: minden nap lépcsőn megyek fel a nyolcadik emeletre, ahol a tantermünk van, de már nem hisztiznek emiatt a combjaim. Szeretem a tanáraimat, mindegyik olyan egyéniség, akire fel lehet nézni, és nagyon érthetően, alaposan tanítanak. Már most érzem, hogy sokat fejlődtem. Egyszerűbb dolgokról bátran elcsevegek kínaiul bárkivel, és ahány kínaival találkozom, mindegyik megdicsér, hogy milyen jól értek és beszélek. Mindhárom nyelvi partnerem nagyon kedves és segítőkész, jól választottam ki őket, jól kijövök velük. Mindhárman más stílusban "tanítanak" engem, mások a beszédtémák, ezért sok területen fejlesztenek. És ami a legfontosabb: mindhármukhoz bátran fordulhatok, ha akármilyen segítségre van szükségem. Szívesen elvisznek kirándulni, gyakorolnak velem évnyitó beszédet, várakoznak velem órákat a bankban és türelmesen magyarázzák a bonyolult banki procedúra részleteit, elkísérnek vásárolni, megmutatják a koliszobájukat, bemutatnak új embereknek... Mindhárom lányt a barátomnak mondhatom, és ez nagyon klassz érzés.

Találtam egy olyan mozgásformát, amiben teljesen jól érzem magam. Röplabdában mindig voltak hiányosságaim: nem ugrottam elég magasra, nem ütöttem elég erősen, nem mozdultam elég gyorsan... A kungfu természetesen és gyorsan megy, amit mutatnak, megcsinálom, és már kész is. Már rendszeresen én fordítok az edzéseken a mongol diákoknak kínairól angolra. Mindenki csodálkozik, hogy a külföldiek milyen gyorsan fejlődnek, milyen bonyolult mozdulatokat tudnak már három hét gyakorlás után. Egész jövő héten iskolai szünet van - napi két edzésre fogok járni. 

Nagyon bejött az igazi kínai kaja, a menza olcsó és változatos. Egy percig sem lettem rosszul itt tartózkodásom elején, holott mindenki azt mondta, hogy minimum három hét folyamatos hasmenésre készüljek fel. Fokozatosan kezdem felfedezni az utcai kajaárusokat is, ez mindig érdekes élmény. Találtam már pár megunhatatlan, abszolút-kedvenc ételt. És egyik sem több átszámítva 250-300 forintnál.

A héten kicsit beteg voltam, de ennek is sok pozitív hozadéka volt! Végre volt okom elkezdeni mézes teát inni, ami már nagyon hiányzott. És talán nem is kell egy évig kitartania a kis üveg méznek, amit magammal hoztam, hátha lesz alkalmam utánpótlást kérni apukámtól... :) Valamint a bedugult orrom miatt a suliban is el tudok menni WC-re anélkül, hogy rosszullét kerülgetne. (Komolyan fontolóra veszem, hogy a nagyszünetre minden nap "megfázítom" magam egy kicsit...)

Persze hiányoznak az otthoniak. Rohadtul hiányoznak. De az első napi sokkot és pár kisebb kiborulást leszámítva szerintem nagyon jól viselem a helyzetet. Hála a csodás internetnek, ami az egyik legjobb találmány a világon, mindenkivel tudok beszélni, aki kíváncsi rám. Még anyukám is körülbelül megtanulta használni a Skype-ot, úgyhogy néha láthatom a haját! (Ezúton szeretnék megkérni kedves olvasóim közül bárkit, akinek lehetősége nyílik rá, hogy menjen el hozzánk, és rajzoljon egy piros x-et a padlóra ott, ahova anyukámnak ülnie kéne, hogy ne csak a feje búbját meg néha a homlokát lássam. Előre is hálásan köszönöm!) És el sem tudom mondani, milyen szerencsésnek érzem magam, mert minden nap beszélhetek a Szerelmemmel. És akármilyen rossz is most ez a helyzet, csak még jobb lesz, amikor végre hazamegyek. :)

Egy szó mint száz, jól érzem magam a bőrömben Kínában. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.