Ez a felirat fogadott minket ma suli-szerte. Napközben gyorsan felhúztak egy színpadot az épület elé, hogy aztán este egy minden szempontból fantasztikus műsorral szórakoztassák a nagyérdemű diákságot. Ez már az egy hét múlva esedékes nemzeti ünnep előszele - október elsején ünnepli ugyanis a Kínai Népköztársaság a 64. születésnapját. Mondjuk ha én lennék a nagymama korú Kínai Népköztársaság, nem biztos, hogy örültem volna egy ilyen szülinapi köszöntőnek. De ezt megint csak a korlátolt európai világszemléletem mondatja velem: még mindig nem tudtam megszokni, hogy itt az a szép, ami nekünk giccses, és az az érték, ami nekünk vicces.

A két órás műsornak a felét néztem csak végig a tegnap hirtelen beköszöntött tél és az ebből fakadó megfázásom miatt. De ha nem tudom, hogy van mire várni, az első szám felénél leléptem volna. Tíz balettos lányka ugrált a színpadon, és egy olyan nénit fogtak közre, aki szerintem nehezebb volt, mint a másik tíz együttvéve. Operaénekeseknél ez általában megbocsátható - de amikor a néni elkezdte áriázni a címben szereplő "vóó ááááj níííí dzsongguóóóó" szöveget, huszonötször egymás után, az azért levágta az összes biztosítékomat. De ez messze nem a legrosszabb performansz volt.

Hallottam már pár szánalmas középiskolás fiúbandát életemben, de ami ma itt ment, az mindet alulmúlta. A kínai diáksereg mégis lelkesen sikítozott a következő tagokkal rendelkező együttesnek: torokhangon vinnyogó nagyon ideges frontember, akit cseppet sem zavar, hogy fél hanggal arrébb van, mint az egész zenekar; dobos, akinek nem tudja az egyik keze, hogy mit csinál a másik; ritmusgitáros, aki nagyon viccesen dobálja a nagyon rövid haját (szegényke... a Kínában általánosan elfogadott férfi hajhosszúsággal elég nehéz rocksztárosat játszani); szólógitáros, aki szóló gyanánt elkezdi játszani a kőkemény zúzós szám közepén a Tell Vilmos témát... Igen, AZT a Tell Vilmos témát, a tararam-tararam-tararamtamtam-ot. (Felháborítóan gyakran hallani ilyesmit Kínában, a sulirádióban rendszeresen visszatér a Pachelbel Kánon techno verziója, vagy a Bach Air diszkósítva... Ha valamit kell mondanom, amit utálok itt, az ez.) 

Táncos számból volt egy pár különlegesen jó: a suli művészeti részlegén tanuló balettosok nagyon kitettek magukért. Annál nagyobb kontrasztot nyújtott az eredetileg szerintem hastáncnak készült műsorszám, amiről leginkább a "mega-multikulti-party" kifejezés jutott eszembe (bocs a belsős poénért, ezt csak a 2008-as Villach-banda fogja értékelni). Tehát valahogy így néztek ki a csajok: hastáncos arab ruha, mongol népviseletre emlékeztető fejdísz, török zene, leginkább indiaihoz hasonlító táncmozdulatok (főleg a kezükkel varázsoltak mindenfelé, a hasuk meg se mozdult, csak szépen kilátszott), mindez kínai lányok előadásában. Fájt az agyam tőle. 

Aztán következett egy nagyon kellemes csalódás: egy bűvészshow. Egy szemüveges kínai fiú kb. kilencven darab esernyőt varázsolt elő a semmiből gyors egymásutánban, és egy csettintéssel meg tudta változtatni a színüket. Tátott szájjal néztük tíz percen keresztül.

És a vége, amiért végigszenvedtem mindent, és valószínűleg még jobban megfáztam, de megérte: a kungfu bemutató. Fantasztikus volt, a csapatunk legjobbjai mutatkoztak be, volt aki "csak" ugrált: például a levegőben rúgott kettőt és spárgában érkezett le a földre; a lányok kardoztak, hatan együtt olyan összhangban végezték a gyakorlatot, mintha csak lefénymásolták volna az egyiküket; a fiúk hatalmas zászlókat lengettek és ugráltak át... Végig sikítoztam minden mozdulat után, mert mást nem lehetett csinálni. Most megint alig várom, hogy meggyógyuljak és mehessek edzésre: remélem egy hónapon belül én is kapok kardot a kezembe.

Ez volt tehát a mai kultúrmorzsa - finoman szólva is elég érdekes volt. A külföldi bagázs körében kezd (minden kínai dologra vonatkoztatható) szállóigévé válni egy angol kifejezés, amit ma este igen gyakran használtunk, ez pedig a "creepy as fuck".

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.