Tegnap elkezdtem írni ezt a posztot, de mindenkinek jobb ez így, hogy csak ma fejeztem be. :)
Jelentem élek még, csak az elmúlt napokban úgy le voltak fagyva az ujjaim, hogy nem tudtam gépelni.

Ugyanis az ősszel tényleg nem sokat vesződik az időjárás a világnak ezen a felén: 20 fokról egy éjszaka alatt gond nélkül vált át nullára a hőmérséklet. Néhány napja már dupla pulcsiban, két zokniban, sálban és kesztyűben üldögéltem a szobámban, ahol nem sokkal volt melegebb, mint odakint. Az ablakom semmit nem szigetel, a falakból és a folyosóról is árad be a hideg. A miniradiátorok pedig maximum hűtőszekrénynek használhatóak... De tegnap végre felcsillant a remény, hogy nem jégszoborként kell töltenem hátralévő napjaim: kaptunk távirányítót a szobában lévő légkondicionáló berendezéshez. Már csak hosszabbítóra volt szükségem, hogy ne fagyjak meg, néhány óra alatt ezt a problémát is sikerült megoldani. Most ugyan 4, azaz négy darab elosztó közbeiktatásával sikerült összekapcsolni a légkondit a konnektorral, hihetetlen, hogy ezeknek a kínaiaknak hány különféle dugasza van, gyakorlatilag minden eszközhöz másik hosszabbítót kell venni, mert itt semmi nem kompatibilis semmivel. (Amúgy ez kinek jó?... Mondjuk ennyi kínai közül biztos van jó pár, akinek az a foglalkozása, hogy új fajta dugaszokat fejleszt ki.) Tehát tegnap beállítottam a légkondit 30 Celsius fokra, amivel annyit sikerült elérnem, hogy ma már egy pulcsiban is nagyjából kényelmesen érzem magam, és a kezem is csak kicsit hideg. Mi lesz itt az igazi télen?... 

Úgy néz ki, innentől besűrűsödik a hét: pénteken közös kirándulásra megyünk, valami hegymászást emlegetett a tanárnőnk, ezen kívül nem sokat tudunk, de ezen már senki nem lepődik meg. Ma fél délelőtt dalokat meg versikéket tanultunk, hogy hegymászás közben énekelhessük őket. Oké..... Vidám lesz, az biztos. Szombaton pedig kénytelen leszek bemenni a városközpontba, mert a télikabát vásárlást már igazán nem lehet tovább halogatni. Szerencsére több csoporttársam csatlakozik hozzám, talán még a híres kínai alkudozás művészetébe is belekóstolunk. 

Azért még kiélvezem az utolsó őszinek mondható órákat, amennyire lehet: ma a koli előtt ülve olvastam a Trónok harcát (másodszor, angolul, végre), és csak nevettem a Starkok jelmondatán a napsütésben - amíg még megtehetem. Azért a fél óra múlva kezdődő kungfu edzésre dupla pulcsiban megyek, és jó helyi szokás szerint meleg vizet viszek magammal inni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.