Pár dolgot szeretnék előrebocsátani. 
1. Hajnali 2:45-kor kezdem írni ezt a bejegyzést, és már most tudom, hogy nem lesz rövid.
2. Ez igazából bemelegítő ujjgyakorlat is blogolás szempontjából, mivel a szünet alatt kicsit ellustult az írásom, és mindjárt repülök vissza, gyakorolnom kell a gépelést meg a fogalmazást.
3. Egy színházi előadásról fogok írni elég hosszan. SPOILER ALERT!!! Aki valaha az életben még esélyt lát arra, hogy elmegy majd az Operaházba megnézni ezt a darabot, és nem szeretné elrontani a meglepetéseket, nyomatékosan (félkövér, aláhúzott, remélem elég nyomatékos így) kérem, ITT hagyja abba az olvasást. Nem fogok arra figyelni, hogy ne lőjem le a poénokat.
4. Nem kritika, nem ajánló, nem elfogulatlan. Vélemény.
5. Tele lesz (félig) költői kérdésekkel, amire nagyon szívesen fogadnék válaszokat akár kommentben, akár privátban bárkitől.
(((6. f.cking hilarious KÉK ESŐKABÁT.)))

Nnna, akit még mindig érdekel a mondandóm, most már nyugodtan nekiláthat az olvasásnak, persze csak háromnapi hideg élelemmel felfegyverkezve.

(2:53 éhes vagyok, milyen jó hogy van egy islerem az opera büféből, aminek a felét megehetem, "majd Kínában úgyis lefogyok megint egy hónap alatt 5 kilót" felkiáltással)
Életemben másodszor jártam az Operában. Az első elég megrázó élmény volt, fiatal is voltam hozzá, nem tetszett, nem érdekelt. Nyolc év és egy (néha operában is haknizó) kürtművész élettárs kellett hozzá, hogy vegyek egy szakmai jegyet meg egy nagy levegőt, és újra belépjek az Andrássy úti puccos-gyönyörű épületbe. Jó volt ez így nagyon.
Boito Mefistofele című darabját láttam ma (tegnap...) este, Kovalik Balázs rendezésében.

Először szeretnék néhány negatívumot felsorolni nem is annyira magával az előadással, mint inkább az összetett élménnyel kapcsolatban. Azért kezdem ezekkel, mert nagyon kevés van belőlük, és mert utána szabadon szeretnék áradozni a többiről.
- A legmagasabb árkategóriába tartozó helyre szólt a jegyem (ha nem szakmai, akkor 10000 Ft-nál is többe került volna, nem is kevéssel), földszint bal 5. sor legszélére. Így a színpadon zajló események kb. 10%-áról lemaradtam. Ezek persze nem a legfontosabb jelenetek, hanem a nagy mindenkit felvonultató összképek részét képezték. De elég bosszantó volt, hogy Tomi az első jelenetben pont a bal oldalon fújt, úgyhogy semmit nem láttam belőle. (Egy ilyen magas jegyárnál megengedheti magának azt egy rendező, hogy olyan helyre is állítson szereplőket, ahol egyáltalán nem látszanak?... Értem én, hogy a színpadi zenész nem a legfontosabb része az előadásnak, de egyrészt DE IGEN, másrészt táncosok is voltak ott. Lemaradtam egy fél jelenetről a csillagászati árú jegyemmel...)
- Minden színházban kényes téma a közönség nőnemű tagjai számára a "szünet hossza/elérhető wc-k száma" aránypár. Főleg ha ez az Opera, ahol a magamfajta kislányok elegáns szoknyácskát, a középkorú hölgyemények hatalmas estélyiket, a gukkeres mamikák meg kosztümöt vagy rakott szoknyát viselnek (a többiek meg igenis alul vannak öltözve). Az Operában a fél földszinti közönségre 4, azaz NÉGY fülkés női mosdót terveztek, és kb. 15-20 perces szüneteket. Tessék matekozni... Szörnyen kellemetlen helyzetek adódhatnak ebből. Nem mondom tovább, a nők úgyis értik, a férfiak meg úgyse. De a kígyózó (és kellemetlenül feszengő-toporgó) budisorban előttem álló hölgy megjegyezte, hogy az építészhallgató fiának javasolni fogja, hogy olyan színházat tervezzen majd, ahol 8 női wc-re 2 férfi wc jut. Erre rávágtam, hogy ezt fogják a jövőben "esélyegyenlőségi, avagy feminista klozettervezésnek" hívni. Legalább jó hangulatban telt a várakozás... 
Legyen ennyi elég a negatív élményekből elöljáróban, a többit esetleg közben.

(3:22)
Félve indultam el itthonról, egyrészt mert 10 perc sétára lakunk az Operaháztól, és a cipőm sarka már induláskor is törött volt, másrészt mert Tomi előre mondta, hogy "a darab jó, a zene jó, a színészek jók, csak a rendezés... hát... öhm... kicsit... kehemm kehemm... modern". (szó szerinti idézet, F.T. 2014.02.19) Eddig ha olyan darabot láttam, ami egy klasszikus(nak mondható) bármilyen műfajú színmű modern feldolgozása, az 80% csalódás volt. (Drámák ókori görögtől angol romantikusig, operák barokktól 20. századig... semmi sem tetszett még igazán.) Igyekeztem ezt a rossz tapasztalatokat félretéve, újraformázott érzékszervekkel befogadni. Megérte. A rendezés mérlege nálam: 90% katarzis, 5% "nem értem igazán de belefér", 3% "kicsit túl merész, de még elmegy", 1,5% "tyű ez azért durva", 0,5% csalódás. (Én szóltam előre, most is szólok: elfogult vagyok.)
Pár dolgot kiemelek a rendezés (meg minden más, össz-élmény) szempontjából, a teljesség igénye nélkül, remélem, nem mondok túl sokat. SPOILER ALERT KETTŐ. 
- nagy díszlet (hatalmas DNS-spirál, amin a darab jelentős része történik, elfér rajta a teljes énekkar plusz 10-12 zenész);
- kis díszletek (ősrégi TV, benne zseniális játékbaba-pornóval (!!!) - nem viccelek, aki mégis megnézi, figyeljen oda rá, fantasztikus poén);
- jelmezek színszimbolikája (egyértelmű fekete, fehér és piros, valamint kevésbé egyértelmű (száz darab emberen!!!!) f.cking hilarious KÉK ESŐKABÁT, imádtam);
- fantasztikus táncjelenetek (a szexualitás értelmes, ízléses, mégis elég erőteljesen odaba odapörkölő tálalása - szépen kidolgozott, félmeztelen testek a színpad hátulján a magasban, ha nem érdekel nem nézel oda, nem tolja bele az arcodba a meztelenséget mint jó néhány (szvsz. túl sok!) modern darab);
- ötletes kellékek, kellően ötletes látványelemek (földgömb=tojás Mefisztó kezében volt a legeslegjobb, de sokat mondhatnék még, például táncosok emberméretű strandlabdákba zárva, reklámtáskák a közeli boltokból, (SPAR és CBA van az utcában, az látszik...), ismét f.cking hilarious KÉK ESŐKABÁT);
- horror (fröcsögő vér úgy, ahogy a történet indokolja, nem kevésbé és nem jobban, de kellően drámaian);
- még egy kis szimbolizmus (főleg díszletekkel, de sokszor szavakkal, zenei motívumokkal lefestve, hangsúlyosan és nem túl elvontan);
- magyar felirat (az énekesek olasz nyelven adtak elő végig, de a színpad tetején olvasható felirat- Csákovics Lajos munkája - a leggyönyörűbb műfordítás szintjét ütötte meg, szép, stílus- és korhű, mégis érthető)
- interaktivitás (főszereplők a közönség soraiban foglalnak helyet és hirtelen felpattannak többször is az előadás során, legközelebb (mert lesz legközelebb, az tuti) megpróbálok a 12-13. sor közepére jegyet szerezni...)
- abszolút katartikus befejezés
10 dolog, nem sok, ennyi jutott eszembe így hajnali 4 körül ami nagyon-nagyon-NAGYON megfogott. Ha még 6-ig írnék, bővülne a lista, az tuti, csak fáradok, és tényleg nem akarok minden részletet elárulni.

(4:01, eddig bírta a laptop aksija, töltőt kell keresnem...)
Még néhány apró negatívum, ami közben jutott eszembe.
- fantasztikus balettművész táncolta Faust "jobbik énjét", legalábbis nekem így jött le az a szerep, lehet hogy tévedek. nagyon-nagyon sajnálom, hogy nem tudom a táncos nevét, mivelhogy sehol, ismétlem SEHOL, se a színlapon, se a színház falán a nagy táblázatban, se a neten nem említik, hogy kinek köszönhetjük a fergeteges (színészi alakítás és tánc szempontjából is!!!) és nagyon fontos szólókat. szomorú.
- a fentebb említett 1,5% "tyű ez azért durva" rendezési elemből azért kiemelnék kettőt. az egyik egy Bibliához, a másik egy palástként használt EU zászlóhoz kapcsolódó jelenet. mindkettő SOK. mármint nekem nem túl sok, de a Biblia biztosan túl sok lenne néhány vallásosabb barátomnak (mármint ahogy bánnak vele....), a zászló miatt pedig igazából csodálkozom, hogy mehet még mindig ez a darab. (az ördög vállára terítik, a szöveg alatta az, hogy a gonosz mindent uralni akar a világban. kehemm. kehemm. na mindegy.)
- mindjárt elkezdem az énekesek egekbe magasztalását, de előtte még halkan megjegyzem, hogy örülök, hogy olaszul énekeltek és magyar feliratot olvashattam hozzá... ha magyarul énekeltek volna, biztosan nem értek egy mukkot se azokból a zseniális szövegekből. de hát mint tudjuk az artikuláció nem az operaénekesek legerősebb oldala, és nem is a legfontosabb feladata.

(4:13, mindjárt shutdown-ol az agyam...)
...de előtte még áradozom egy keveset, most éppen a zenei részről.
A zenekarban helyet foglaló harsonás ismerősöm a darab előtt arra a kérdésemre, hogy "és a zene milyen?" egy diplomatikus, nem egyértelműen vertikális vagy horizontális, bizonytalan fejbillegetéssel válaszolt. Nem vártam sokat. Viszont sokat kaptam. Szégyen, nem szégyen, életemben nem hallottam még Arrigo Boito zeneszerző nevét. Hát majd ezen túl fogom... Holnap megtámadom a youtube-ot. A zene azt csinálta, ami szerintem egy operában a feladata: szolgálta a történetet, mégpedig alázatosan és pontosan és szépen, ahogy a csillag megy az égen hang megy a kottában. Az én féligvájt fülemnek tetszett.
Először hallottam és láttam közelebbről az Operaház zenekarát, a tagok között a már említett ismerősön kívül volt még jó pár látásból ismert arc. Le voltam nyűgözve, a monumentalitástól is (2 hárfa, 5 bőgő, satöbbi satöbbi), az összhangzástól is, a precizitástól is. És ezt kivételesen elfogultság nélkül állítom. Kovács János karmester munkáját pedig - szerencsétlen ülőhelyem egyetlen pozitív hozadékaként - a színészek monitorján végigkövethettem, ez is adott az élményhez.
A színpadi zenészekről nyilván nem tudok elfogulatlanul nyilatkozni, ők is ügyesek voltak, főleg az a fess kürtös fiatalember a DNS-spirál tetején középen, a f.cking hilarious KÉK ESŐKABÁTjában. Viszont valaki igazán megtaníthatta volna neki(k), hogy hogyan kell egy színpadon 1200 (de akár csak 120 vagy 12...) néző előtt viselkedni. Ha én olyanokat csináltam volna 15 évesen  vörös kezű Róza koromban, mint amit néhány zenész megengedett magának premier plánban telt házas előadáson, Durzi mama - teljesen jogosan!! - megbillegette volna a fenekemet. De nem csináltam, pedig - lássuk be - sosem voltam egy nagy színésztehetség.
A három főszereplő, Bretz Gábor (Mefistofele), Fekete Attila (Faust), valamint Létay Kiss Gabriella (Margherita - Elena) egyaránt benne van a 10 legjobb operaénekesben, akiket (és akikről) életemben hallottam. Felvételen is, élőben is, híresek között is, amatőrök között is, magyarok között is, külföldi világsztárok között is. Ez persze teljesen szubjektív vélemény, és persze nem hallottam még mindenkit (csak a leghíresebbek többségét...), de akkor is tartom magam ahhoz, hogy mindhárman Fantasztikus Művészek. Így, nagy F-fel és M-mel. Mégpedig azért nyűgöztek le ennyire, mert az énektudásukon túl (ami azért - valljuk be - a Magyar Állami Operaház vezető művészei között teljesen ALAP) színészi játékban is számomra tökéletesen megállták a helyüket (ami azért egyáltalán nem alap ebben a műfajban, pedig az kéne legyen). A kedvencem - hangfaja miatt IS - természetesen Mefisztó volt, de ez így is illik egy címszereplő gonosznál. (Tudom, tudom, olyan vagyok, mint az egyszeri 14 éves angol tinilány, aki a Thor filmek bemutatóján mindig csakazértis Lokival íratja alá a melltartóját. Büszkén vállalom.) Ezzel persze nem áll szándékomban a másik két művész produkcióját lealacsonyítani, csak velük "technikai" problémáim vannak. (Nevezetesen hogy a szoprán hangszín ellen magzat korom óta be vagyok oltva, és azóta jó párszor kaptam emlékeztető szurikat is koncertek alkalmával; a tenor pedig édesanyám örökbecsű mondását idézve "nem hangfaj, hanem betegség". Ezzel együtt a két énekes a lehető legtöbbet hozta ki a magas C-kből.)

(4:46)
Ennyit tudtam összeszedni. Ha nem reggel 5 hanem délután 5 közeledne, biztosan több dolog eszembe jutna... Lehet, hogy lesz majd update.
Mindenkinek szeretettel ajánlom az előadást, aki ezután úgy dönt, mégis érdekli. Egy szó van rá (tudom, hogy sokat használtam már a posztban, de nem érdekel): fantasztikus. Életem egyik legmeghatározóbb színházi ÉLMÉNYét kaptam, pedig láttam már pár kiemelkedő darabot.

Ha bárkinek (zenészek, színészek, énekesek, színházba járók, színházba soha nem járók, operaimádók, operagyűlölők, jóbarátok, rosszbarátok, vadidegenek, ismerősök, nyuszika barátai és üzletfelei véleményét különösen várom) bármi hozzáfűznivalója akad ehhez a kisregény méretű bejegyzéshez, nagyon érdekel!!! Bátran lehet kommentelni, emailezni, facebook csetelni, postagalambozni, minden építő kritikát szívesen fogadok. Ha hülyeséget írtam vagy helyesírási hibát vétettem (amiért ezen az órán, ebben a lelkiállapotban NEM vagyok hajlandó felelősséget vállalni), azt is nyugodtan tessék az orrom alá dörgölni. Persze ha tetszett, azt is. 
Bár el tudom képzelni, hogy ennyit senki nem kér a hülyeségeimből, úgyhogy (AKCIÓÓÓ!!!) az első ember, aki végig bírja olvasni szerény eszmefuttatásomat, és ezt tudtomra is adja valahogy, kap egy tetszőleges csokit (sörre váltható).
Én tuti nem fogom most átolvasni még egyszer, ami benne marad, az benne lesz maradva, hogy szépen magyarosan mondjam.
4:54, 2 óra és 51 perc a vekkerig, naggggggyon jó. Jóccakát.

Update EGY
(10:05, két óra alvással és egy erős kávéval később)
No, így átolvasva az egészet (nekem sikerült először, nekem jár a csoki, hihihi) rájöttem, hogy csak a legfontosabbat, a konklúziót felejtettem ki a kisregényből.
Bütyi barátunkat szeretném itt (pontatlanul, újrafogalmazva) idézni, aki a darab után sörözés közben egy (-két) mondatban összefoglalta a lényeget, ami ma este annyira megfogott.
"A Mefistofele előadás zsenialitása abban rejlik, hogy egy zeneileg és történetét tekintve nem annyira kiemelkedő, inkább átlagosnak mondható darabból valami fantasztikusat hoztak ki. A modern felfogás itt csak emelt az élvezeti értéken." 
Ez itt a lényeg, ezért adtam ezt a fura címet ennek a bejegyzésnek.
(Eredetileg "avagy óda a modernhez" lett volna, de a f.cking hilarious KÉK ESŐKABÁT megemlítését nem tudtam kihagyni a címből sem. Aki bennfentes és jó gyerek volt egész évben és szépen kéri, küldök neki privátban képet eme csodás ruhakölteményben pompázva Édes Páromról. Mindent visz az a fotó.)

Update KETTŐ
(02.24. 10:07)
Kék esőkabátos fénykép a facebookon elérhető annak, aki tudja hol kell keresni. Csak mert mindenki (aki nem látta a darabot, de olvasta ezt a posztot) azt kérdezte az elmúlt három napban, hogy mi a francot akarok már a kék esőkabátoktól. :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.